Talán a világ egyik legcsodálatosabb dolga anyának lenni. Helyesbítek nem is az egyik, hanem az egyetlen!!! Felbecsülhetetlen érzés mikor valaki, aki belőlünk származik, ránk mosolyog, mikor az apró kezecskék végigsimogatják arcunkat, és az addig csendes otthonunkat gyermek kacaj zengi be. Nem is tudok szebb pillanatokat elképzelni. De volt időszak, mikor azzal a gondolattal kellett együtt élnem, hogy én ezeket a csodás pillanatokat nem élhetem át, de a csoda mégis beköszöntött hozzánk. Erről is mesélek majd!

Egy ilyen kis csemete rengeteg figyelmet, energiát, törődést, szeretetet és odaadást igényel… cserébe azokért a csodás pillanatokért, önzetlen szeretetért, amivel megajándékoz bennünket. Ez a legszebb, de a legnehezebb feladat is egy anya életében. Ezt a hihetetlen energiát és türelmet igénylő „munkát” csak úgy lehet ellátni, ha testileg-lelkileg kiegyensúlyozottak vagyunk. Ezt a harmóniát a baba is meghálálja és sokkal könnyebb dolgunk lehet mellette. Hiszen egy kiegyensúlyozott anyuka mellett egy boldog, nyugodt kis Élet növekedhet.

Miért is kezdtem ennek a blognak az írásába? A válasz egyszerű… szeretném megmutatni, hogy igenis saját magunk vagyunk felelősek a testünk egészségéért, és olykor, mikor az orvosok “lemondanak” rólunk, akkor is tudni kell küzdeni, harcolni és még a legmélyebb gödörből is ki lehet mászni. Továbbá az is nagymértékben rajtunk múlik, hogy a szülés után is fittek maradunk-e, és ugyanolyan formába kerülünk-e, mint a gyerekvállalás előtt, és a legfontosabb, hogy élhetünk egészségesen, egy ép testben ép lélekkel. És hogy miért tartom ezt fontosnak? Csupán azért, amit már az előzőekben is leírtam… csak testi-lelki egyensúlyban lehet kellő odaadással, figyelemmel és türelemmel koncentrálni a kisbabánkra. Ugye neked is ismerős az érzés, mikor szülés után még 6 hónappal sem férsz bele a ruháidba, amikor tükörbe nézel, és legszívesebben sírva fakadnál?! Itt most nem az emberi hiúságról van szó, szimplán arról, ha nem érezzük jól magunkat a testünkben, akkor az előbb-utóbb a lelkivilágunkra is kihat, ingerültek leszünk, esetleg depresszióba esünk és mindezt a kisbabánk sínyli meg. Ezért tartom fontosnak, hogy figyeljünk magunkra és ne fogadjuk el a testünket olyan formában, amilyenben nem érezzük jól magunkat! Főleg akkor ne, ha még egészségügyi probléma is társul mellé. Tehetünk azért, hogy egészségesek legyünk és jó formába kerüljünk, mindezt úgy, hogy a kisbabánk is egészségesen, és jó ütemben fejlődhessen.

Biztosan sokat hallgattátok ti is, hogy szülés után, szoptatás alatt el kell felejteni a diétákat, fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenekké váltunk, majd az idő megoldja, majd ráérünk lefogyni, ráérünk mozogni, stb. Kérdem én, miért kellene elfogadnunk, miért ne változtathatnánk, ha azt ésszel és megfelelően tudjuk véghezvinni, úgy hogy az se a magunk se a babánk egészségét nem veszélyezteti?! Nem vagyok sem táplálkozási tanácsadó – egyelőre, de remélhetőleg hamarosan, hivatalosan is az leszek 😉 – , sem fitneszguru… kizárólag a saját tapasztalataimat fogom veletek megosztani, amiről úgy gondolom, bárkinek segíthet!!! Csupán elhatározás, elszántság és kitartás kérdése az egész!

Blogommal nem csak a már gyereket nevelő anyukáknak, vagy gyermekvárás előtt álló nőknek szeretnék támogatást nyújtani, hanem bárkinek, aki küzd a Pco nevű betegséggel, fogyni szeretne, vagy csak egyszerűen egészségesebben szeretne élni és változtatni szeretne. Bízom benne, hogy az általam leírtak mind testileg, mind lelkileg támogatni fognak az úton, ha elhatároztat, hogy végre rátérsz az ösvényre! 😉 A célokért muszáj tenni, és azokhoz foggal-körömmel ragaszkodni kell!!!