Érezted már úgy, hogy menten meghalsz, ha nem ehetsz meg egy giga tábla csokit, azt nem fojthatod le egy kis édes süteménnyel és valamilyen őrülten édes üdítővel?! Mindezek után pedig úgy érezted, hogy olyan fáradt vagy, hogy leragadnak a szemeid, remegés és rosszullét fogott el?! Hát én éreztem…és elárulom mindez ennek a jó kis inzulinrezisztenciának köszönhető, amiről persze évekig nem tudtam, csak szépen lassan tettem tönkre a szervezetemet.

Szerencsére kiderült a baj és csodával határos módon nem lettem cukorbeteg. Most pedig már tudatosan próbálom is elkerülni ezt az állapotot.

De mi is ez az inzulinrezisztencia? Milyen fura nevű kórság ez már megint?
Hát ez egy nagyon-nagyon csúnya állapot, ami igen komoly következményekkel járhat, ha nem vesszük komolyan és nem tartjuk kordában, nem figyelünk oda magunkra.

Próbálom most kicsit érthetően elmagyarázni. Amikor megeszünk valamit, akkor abból sok-sok cukormolekula szabadul fel és bekerül a véráramba, amiket el kellene juttatni a szervek sejtjeihez, hogy ott energiává alakuljanak és felhasználódjanak. Itt jön a képbe az inzulin, ami egy hasnyálmirigy által termelt hormon. Az inzulin az úgynevezett szállító, akinek az a feladata, hogy a cukormolekulákat eljuttassa a sejtek belsejébe. Na már most, ez egy egészséges embernél szépen működik is, viszont egy IR betegnél nem. Itt, úgymond sérültek ezek az inzulinok, azaz a szállítók, és nem tudnak behatolni a cukormolekulákkal a sejtekbe. A sejtek pedig először még türelmesek, de egyre inkább követelőznek, mert nem kapják meg a fűtőanyagot, ezáltal éheznek. Így a sok cukor ott tolong a véráramban. Ez természetesen hosszú távon szövődményekkel járna (cukorbetegség, érfalak károsodása, látásproblémák, stb.), de a szervezet okos, tudja, hogy valamit lépnie kell, hogy megakadályozza a katasztrófát, ezért újabb és újabb inzulin kibocsájtásra serkenti a hasnyálmirigyet, hogy azok végre célba juttassák a cukormolekulákat. Ezért egy IR beteg egyénnél sokkal több inzulin kering a véráramban, mint kellene, azért, hogy a feladatot el tudja végezni. A hasnyálmirigy pedig előbb vagy utóbb bedobja a törülközőt és kimerül…ilyenkor már cukorbetegségről beszélünk, inzulint kell kívülről bejuttatni a szervezetbe, mert az magától már nem termelődik.

Ezért fontos, hogy már akkor mikor ezt a diagnózist felállították nagyon gyorsan cselekedjünk, ne tegyük még jobban tönkre magunkat. Itt van nagy szerepe annak, hogy milyen szénhidrátokat fogyasztunk. Azok, amik hirtelen megemelik a vércukorszintet, azok a legkárosabbak ebben az állapotban. Tehát felejtsük el az agyoncukrozott, agyon lisztezett termékeket, és próbáljunk egy egészséges életmódot felállítani magunk részére, amit hosszútávon követni is tudunk.

Nem csak annak fontos az odafigyelés és az egészséges életmód, akinél már bekövetkezett a baj, hanem annak is, aki még egészséges, ezáltal elkerülve azt, hogy megbetegedjen. Sajnos én elkövettem évekkel ezelőtt azt a hibát, hogy nem figyeltem oda az egészséges táplálkozásra…meg is lett az eredménye. Visszafordítani már nem tudom az időt, ezért nem is rágódom azon, hogy „mi lett volna ha…”, inkább kihozom magamból a lehető legtöbbet, és megteszek mindent annak érdekében, hogy teljesen egészséges, fitt és boldog lehessek még hosszú-hosszú évekig!!!

Arra biztatok mindenkit, hogy most azonnal cselekedjen az egészsége érdekében, ne várja meg a vészcsengőt. Könnyebb megelőzni a problémákat, mint kikeveredni belőlük!!! Tapasztalatból mondom!