Nagyon sokáig gondolkodtam azon, hogy belekezdjek-e a blogolásba?! Sokszor megkérdeztem magamtól, hogy fel merjem-e vállalni a problémáimat, vagy azt, ami esetleg sokak nem tetszését váltja majd ki, de úgy döntöttem belevágok! És, hogy miért? Hát azért, mert ha nekem segített testileg-lelkileg egy olyan állapotot elérnem, amiben tökéletesen jól érzem magam, akkor miért ne segíthetne másokon is, olyanokon, akik hasonló cipőben járnak, mint én, vagy csak egyszerűen változtatni szeretnének az eddigi életükön! Na és persze kellett egy kis noszogatás is innen-onnan, hogy végre elkezdjem.

Anyaként rengeteg kihívással és feladattal szembesül az ember. Nap, mint nap helyt kell állni, mind gyereknevelés tekintetében, mind a házimunka terén, és sorolhatnám, hogy még mi mindenben. Jogos a kérdés, hogy „és akkor hogyan jut idő mindemellett, még saját magunkra is?”, ez gondolom mindenki fejében megfordult már?! Muszáj, hogy jusson, mert máskülönben belefásul az ember abba a napi rutinba, ami a gyerek mellett kitölti az életét. Kell, hogy szakítsunk időt magunkra is, ha csak fél órát, amikor kikapcsolunk, és nem kattog egyfolytában azon az agyunk, hogy akkor most mit kellene csinálni vagy mit kellett volna másképp csinálni, amikor nem a babát etetjük, pelenkázzunk, ringatjuk, fürdetjük, altatjuk, stb. És mielőtt még bárki azt mondaná, hogy, „de ez önzőség, most nem gondolhatok magamra, mikor már a gyerek az első”. Valóban a gyerek az első, de hogyan tudnánk helyt állni ebben a csodás, de néha nehéz feladatban, ha nem vagyunk kiegyensúlyozottak, egészségesek, ha nem vagyunk megbékélve önmagunkkal és egyáltalán boldogok sem vagyunk?! Ezért kell, hogy magunkra is szakítsunk egy kis időt!

Ebben szeretnék segíteni, erről fogok Nektek írni. Elmesélem, hogy nekem hogyan sikerült leküzdenem egy ma már a nők körében nem ritka betegségnek számító problémát, amivel állítólag együtt kellene élni – én ezt nem akartam elfogadni -, hogyan kerültem szülés után testileg-lelkileg olyan formába, amiben tökéletesen jól érzem magam, és mindezt úgy értem el, hogy nem ment a kisfiammal eltöltött minőségi idő rovására sem.